Az idén 50 éves Berloni gyár többszörös díjnyertes konyha tanulmánya, a Not for Food:

Berloni Concept Kitchen - Not for Food
Location  Italy, Pesaro
Function & Type:  Concept Kitchen
Commissioning Party:  Berloni SpA
Principal Designer: Enzo Eusebi / NOTHING Studio
Collaboration:  F. Varese, Y. Consorti

Berloni video: www.berloni.it/cms/view/s1240

Rengeteg ismerőssel, ismeretlennel volt alkalmam a pizzakészítési szokásaikról értekeznem. (Tudnivaló, hogy Nálunk otthon a szombat Pizza-nap, már sok-sok éve - egyfajta hagyománya lett a közös házi készítés-sütés-fogyasztás kombónak.)

Éppen ezért ha szóba kerül a pizza, mindig megtanácskozom a jelenlévőkkel, hogy milyen szerintük az igazi jó pizza, hogyan készítik stb. Néha egészen elszomorító viták alakulnak ki, keletkeznek ezekből a beszélgetésekből, kezdve a mirelit pizzáktól (előre elkészített pl. Dr. Oetker vagy a nyers lyukacsos fagyasztott szörnyűségig) a jó magyaros típusú mindent rá ami a hűtőben van pizzákig...

Az igazi, tradicionális pizza igazából egy roppant egyszerű folyamat végeredménye: hagyományosan a vidéki földművesek étke volt, liszt, víz, kis só, méz/később paradicsom, olivaolaj, kerti-fűszerek. Természetesen ahogy minden országban a sajátosságok, itt is egy-egy ételtípus elkészítése egészen más irányokba fejlődött tovább az alapreceptből, lásd pl: napoletana pizza - az első paradicsomszószos pizza. Mivel egy egyszerű, könnyen de sokféleképpen elkészíthető dologról van szó, ezért megpróbálom csak az olaszországi általános szempontok szerint bemutatni a pizzakészítés folyamatát. (Én legalábbis Rómában a helyi asszonyoktól így tanultam, azzal a megkötéssel, hogy otthon is gyártható terméket írok le, így a hagyományoktól eltérően nem házi készítésű élesztő/kovász, fatüzelésű-kemencés pizza-vonalat mutatom be.)

 Fő szabályok:

1: Az olasz pizza NEM kerek, hanem szabálytalan szabadkézi körhöz hasonlító amorf forma.

2: Az olasz tészta középen papírvékony, ropogós, sütéskor felpúposodó, a perem pedig amilyenre éppen sikerül, vastagabb rész. Nem kell ügyet csinálni belőle!

3: A feltét minimális mennyiségű: gusztusosan de esetlegesen rádobált hús, sajt, zöldség, tengeri állat vagy bármi. Nem kell mértanilag elhelyezett cuccokkal bíbelődni. Az olasz ember laza, ilyenekkel nem foglalkozik, nagyvonalú, a végeredmény mégis ínycsiklandó és kinézetre is művészi összevisszasággal tüntető...

4: A sajt legyen olasz sajt, leggyakrabban mozzarella (csak ne valami magyar), de lehet Parmigiano-Reggiano azaz parmezán is. Ritkán füstölt sajt is kerülhet rá. Most már a multik is tartanak rendes eredeti olasz sajtokat, aki ott intézi a bevásárlást vegyen ott, de ha a minőség és frissesség is számít, mindenképpen olaszoktól vásároljunk, itthon is van egy jó pár ilyen üzlet...

5: A friss zöldség és zöldfűszer elengedhetetlen a pizzára: paradicsom, ruccola, bazsalikom, oregano mindig legyen otthon.

6: A pizza-szósz NEM ketchup!!!

Biztos van még pár dolog, elnézést, ha valami kimaradt, de ezek az engem leginkább zavaró ostobaságok a pizzakészítés körül.

Így készítsük el otthoni körülmények között /4 közepes méretű pizza/

Az igazi pizzatészta a kenyértésztából kialakított lapos lepényből alakult ki. 1,5-2dl langyos(!) vízbe/tejbe morzsoljuk bele az élesztőt (3dkg), 1 ek. ledarált kristálycukrot (ez nem kötelező, régen a cukor luxuscikk volt, de ma már az olaszok is raknak a tésztába!), és hagyjuk 6-8 percig pihenni, hogy az élesztő felfusson kicsit. (Meleg vízben/tejben elpusztul az élesztő!!!) Amíg az élasztő munkálkodik, addig egy mélyebb tálba szitáljuk bele a finomlisztet (kb.60-80 dkg), közepén alakítsunk ki egy kisebb mélyedést. Az élesztőt öntsük bele, majd a kráterünk pereméről kanalazzuk az élesztőre a lisztet és/vagy ha kevésnek találjuk a liszet a peremen, szitáljuk meg még egy kis liszttel az élesztőt. Hagyjuk az élesztőt dolgozni: takarjuk le a tálat, langyos helyen pihentessük kb. 20-30 percet. Ha minden jó lett, akkor egy repedezett, puffadt formát kapunk. Öntsünk hozzá 3-4 evőkanál olivaolajat, kis vizet, majd gyúrjuk meg a masszát. Langyos vízzel tudjuk az állagát befolyásolni, tapasztalatom szerint 1-1,5 dl bőven elég. A lényeg, hogy ne tapadjon az edény falához a tészta, legyen könnyű, ruganyos - de ne túl tömény. (Kicsit, minimálisan ragadhat azért...) Most, hogy összegyúrtuk, hagyjuk ismét pihenni langyos helyen -Én letakarva az ablakba rakom, ha süt a nap. Kell a tésztának egy 1-5-2óra, hogy szépen megkeljen, addig csinálhatjuk a dolgunkat, ha van. Később készítsük elő a feltétet. (Mint említettem, nem kell túlzásba vinni azt: Itáliában az étkezés nem 1db pizza elfogyasztását jelenti, hanem szépen fokozatosan, rágcsálnivalókkal megágyazva, valamilyen édességgel megkoronázva elkölteni egy tisztességes, sokszínű ebédet-vacsorát.) Forró vízbe dobjunk pár paradicsomot. Ha megpuhult, húzzuk le a héját -bár tudom, abban van a vitamin :-) - és főzzük tovább kevés vízben. Adjuk hozzá a fokhagymát, kevés apróra vágott vöröshagymát, friss bazsalikomot, oraganót, és főzzük össze (a pizzaszószt előre nagyobb adagban is el lehet készíteni, mert pár napig hűtőben eláll, jól összeérnek az összetevők...). Ha végeztünk, érdemes villával összezúzni/turmixolni, hogy pürés legyen. Nyújtás előtt kapcsoljuk be a sütőnket - ha van pizzakészítő funkció, akkor azt kell beállítani. Szerencsésebbek a kerti kemencét fűtsék be üzemi hőmérsékletre. A megkelt pizzánkat lisztezett deszkán gyúrjuk át kb. 10 percig az óramutató járásával ellentétes irányban -tradíció-, majd nyújtsuk ki, minél vékonyabbra! A peremét kézzel nyomkodjuk körbe. (Az igazi pizzát kézzel nyújtják, de nagyon nehéz, ezért aki először készít, az ne is próbálkozzon még vele, mert csak az idő fog elmenni...) Tehát kinyújtottuk vékonyra, rakjuk be az előmelegített sütőbe, felülre 1-2 percre, hogy a teteje kicsit megszikkadjon és a paradicsomot ne szívja majd be. Vegyük ki és kenjük meg a szósszal. Megint rakjuk vissza 1-2 percre, hogy a szószt is megkapja a celsius, majd rakjuk rá a mozarellát. Ha mást is szeretnénk még rápakolni, akkor a majdnem kész pizzánkat -ez kb. 10-20 perc sütőtől függően- még szórjuk meg sonkával vagy amivel gondoljuk. Furcsának tűnhet, de olaszországban a sajt általában alul van. A kész pizzára szórjunk ruccolát és/vagy friss bazsalikomot, kakukkfüvet. Ez nagyon ínycsiklandó illatot is kever a gusztusos küllemhez.

Ennyi időt kell rászánni:

Szósz: kb. 20-25 perc, több alkalomra lehet elkészíteni

Tészta: kb. 15 perc munka, sok pihentetés kb. 3 óra összesen

Sütési idő: 15-25 perc összesen.

Látható, hogy a tálalás előtt 3 órával el kell kezdeni, viszont közben bátran otthagyható, nem gátol a napi cselekedeteinkben pl.: takarítás, olvasás, olaszdesign.blog.hu olvasás...

Ha kész, szóljanak, szívesen tesztelek!

Jó étvágyat,

B

Ezek a taljánok... Vagy mi vagyunk betokosodva a Dunaferr miatt, vagy tényleg nem bírnak magukkal. Egy olyan provinciális dologból, mint a fűtés, mi mindent ki lehet hozni. Függöny mögé rejtett csúnya fehér radiátorok, lejárt az idő!

Hölgyeim és Uraim: 2010-ben így néz ki egy radiátork a lakásban...

De azért ezt jól kifundálták a Tubesnél: a hagyományos radiátorokat is úgy felturbózták, hogy alapból kb. 70 szín közül lehet választani minden radiátornál és méretben sincs igazán megkötve a tervezők keze. Nagyobb projecteknél, pl. panziók stb. már akár különleges kéréseket is képesek teljesíteni... Nem mellesleg: szép termékeket a kínaiak is tudnak csinálni - ezek viszont még pluszban be is fűtik a lakást évtizedekig, megbízhatóan: és ez ugye, nem elhanyagolható szempont...

És a másik említésre sem méltó gyáracska az elképesztő kategóriában induló versenyzők között:

Természetesen amely termékeket a blogban bemutatom, azok hazai forgalmazóktól is beszerezhetőek, kérdés esetén kérdezzenek!

B

Ez már a vég... Vagy csak egy hiánypótló jó ötlet? Zavarban vagyok, mert tetszik is meg nem is. Az agyam azt gondolja, hogy ez egy jó kereskedelmi aktivitás, a szívem viszont még berzenkedik attól, hogy a neten vásárolnak designtermékeket.

De csak sorjában: Most találtam a neten egy elég jó webshop-ot. www.forzieri.com       Jó abból a szempontból, hogy a termékköre igazán kellemes, olasz designtermékeket árul, persze főleg divatcikkeket, táskát, órát és mindenféle gadget tárgyat is, az egyszerűtől:

a prémium kategóriáig:

Itt álljunk is meg: hol van az elegáns szalonok semmivel össze nem hasonlítható bája, a letisztult milliő és a gusztusos tálalás, lett légyen szó táskákról vagy órákról vagy bármi más divatcikkről? Ide jutottunk? Persze, ez az a termékkör, amely egy bizonyos GDP-vel bíró rétegre specializálta magát: tulajdonképpen, ha őszintén meggondolom, abszolút érthető is lehetne az internetes értékesítés kialakítása. Gondoljunk csak bele: aki ezekből a termékekből vásárol egy megbízható, patinás üzlet webes felületén keresztül -szerte a világon- az biztos lehet abban, hogy kiváló minőséget kap a pénzéért. Nincsenek kibontás utáni meglepetések, 'urambocsá' kipróbálás utáni vásárlástól elállás, mert mégse olyan mint a képen. Ezek olyanok, mint a képen vagy mégolyanabbak élőben is. A kettősség bennem pedig csak úgy tombol - Én szeretem az igazi, régi szép üzletek hangulatát, ahol egy napi programpont a vásárlás, egy élmény. Valakinek a plázák is ebbe a kategóriába tartoznak, de nem nekem. A kis utcákban sétálva nézni a különleges kirakatokat, betérni az üzletbe, élvezni a figyelmet és úgy költeni, hogy az öröm, nem pedig kötelesség, nyűg és pénzpazarlás érzése. Ezt próbálja a Fashion street vagy a Váci utca imitálni, kevés sikerrel. Olyan, mint borbélynál vágatni, borotváltatni nem pedig otthon vagy egy fodrásszalonban, ahol legalább 4 nő csiripel mellettem. A borbély az borbély. Csak éppen nem sokat látni, sőt. Ez egy életstílus, egy kis pazarlás, hétköznapi luxus, amit mindenkinek csak ajánlani lehet ebben a túlterhelt életben. És van ilyen a környéken? Nincs. Ilyen a pénzköltés is. Az interneten nem olyan jó. Elvész a varázs. De opcióként azért jó ha van.

B

Véget ért az olasz bajnokság, az Inter nyerte a Scudettot.

Máris itt van azonban a világ egyik legnézettebb sporteseménye a nyakunkon: 2010. Június 11-én Dél-Afrika Mexikó elleni mérkőzésével elkezdődik az őrület! Olaszország címvédőként, a szokásos lesajnált csapatával próbálja megvédeni a címét.

De miben?

Idén is a Puma mezében futnak ki a talján gladiátorok a football arénákba, természetesen az abszolút testresimuló vonalvezetéssel: erre a trükkre azért van szükség, mert a dressz olyan könnyen nyúló, de formatartó anyagból készül, ami a bírónak ezze a kis optikai tuninggal hívja fel a figyelmét a mezrángatásra, a jó kinyúlt mez pedig látványosan mutatja a szabálytalanságot. Nem egy sárga és piros lapot osztottak ki 2002 óta hivatalos meccseken az olasz csapat ellenfeleinek... A 2002-es vébén debütált ez a nagyon trükkös anyagú és szabású, fifikás mez.

Viszont aki kicsit is eredetinek szeretne látszani, az még véletlenül se menjen ilyen szánalmas tucatdrukkereknek, egyszeri divatból szurkolóknak való pólóban közösségbe. Egész egyszerűen nem menő...

Az igazi, magára valamit is adó drukker előveszi a szupertrendi retro-kártyát: ugyanis amiért eddig csak csorgattuk a nyálunk, most potom 50-80 Euro körüli áron valóság lehet:

 1982 melegítő és mez

 1949 és 1990 mez

És hogy a hölgyolvasók is kellőképpen előmelegedjenek: szurkoljanak a calcionak hiszen ilyen kapitányuk van:

Itt pedig a kis pajtásaival, amikor nincsenek a pályán:

 Látják, hölgyeim, mennyi szépség van a sportban?

Szurkoljanak kellemes társaságban egy jó üveg OLASZ sörrel, ami meglepően finom:

A szurkolást és a foci nevű játékot is szépen, elegánsan, stílusosan lehet jól művelni.

B